1. fejezet Az érettségi

 Sziasztok! Mivel nemrég közöltem, hogy a blogot újra kezdem itt is van az "új" elsö rész. Nem is huzom tovább az idöt. Remélem tetszik.

Reggel 6:30-kor keltem. Ma kell érettségiznem matekból. Nagyon izgatott és feszült voltam mivel már a többi tantárgyból már megírtam viszont a matek sose volt a kedvencem. Rengeteget tanultam, még ha a sulimban nem is ez a fő tantárgy. Szerintem sikerülni fog, mert tényleg mindent megtettem, de azért ott bujkál a lehetőség, hogy esetleg elrontom, vagy a helyszínen minden kimegy a fejemből. Miután kimásztam az ágyamból gyorsan megfésülködtem, fogat mostam és elvégeztem a reggeli teendőimet. Lementem a konyhába ahol egy tányér palacsinta várt gyümölcsökkel kiegészítve. Megláttam mellette a cetlit, amit anya hagyott. Ez volt ráírva: „Szia, Kicsim! Csináltam reggelit, hogy megadja a kezdő löketet. Tudom, hogy sikerülni fog és ne stresszelj. A mi családunkban ilyen nem szokás ;) Legyél jó és sok sikert! Puszi: Anya” Mosolyogva tettem le a cetlit. Ö mindig meg tudott nyugtatni és tudja mi jó nekem és mindenben támogat. Nagyon szeretem öt. Miután gyorsan megreggeliztem felmentem öltözni, bepakoltam a cuccaim és indulásra készen álltam. Ezt a ruhát vettem fel:

 Az óra 7:20-at mutatott. Pont időre érek be a suliba, persze tömegközlekedéssel. Mikor kiértem az utcára siettem a metróhoz és el is értem. Kb. fél órát szoktam utazni, mert elég messze lakok, de már megszoktam. Leszálltam a metróról és onnan még jöhetett a pár perc séta a suliig. Mikor beértem lepakoltam a cuccaim és megláttam Emit a folyosón. Rögtön oda mentem hozzá. Köszöntünk majd gyorsan lecsekkoltuk egymás tudását és sok sikert kívánva egymásnak elindultunk a terembe. Bementem és leültem a helyemre. Utánunk még érkezett pár diák majd a tanár elmondta a vizsgaszabályzatot és adott néhány tanácsot és el is kezdődött a vizsga.

…

-         Huhh…….. Nem tudom mennyit lehettünk a teremben, de nekem már szabályosan zsibbad a fenekem és úgy érzem az agyam teljesen üres.- Fújtam ki a levegőt mikor Emmeli-vel kiértünk az osztályból.

-         Ez vicces. Én már régebben is tudtam, hogy odabenn nincs semmi.- Kopogtatta meg játékosan a fejem és odatette a fülét.

-         Látod. Vizhangzik is.- Nevetett mire én is nevetni kezdtem. Nagyon jól tudja oldani a hangulatot. És erre ezek után szükségünk is volt.

-         Ha már itt vagyunk, nem megyünk el egy kávézóba sütizni. Megünnepelhetnék, hogy végre túlestünk ezen is.- Kérdeztem mosolyogva.

-         Menjünk. Amúgy is leszívta az összes erőmet ez írás. Jó lesz egy kis utántöltés.- Helyeselt, majd gyorsan összepakoltunk a cuccokat és el is indultunk.

…

Nevetgélve mentünk ki a kávézóból és elterveztük, hogy ma Emi éknél alszom. Az ö szülei megengedték így én is gyorsan felhívtam anyát, aki egy kis unszolásra, de persze elengedett. Míg Emmelie haza ment, hogy előkészítse a terepet én is haza tértem és bepakoltam, ami kell majd elindultam és röpke 20 perc alatt gyalog odaértem a barátnőm ék házához. Nem akartam buszozni, mert amúgy se mozgok sokat és legalább a fejem is kiszellőzik. Meg úgy alapjáraton nem szeretek buszon utazni.

Mikor odaértem becsöngettem és az anyukája nyitott ajtót kedvesen mosolyogva.

-         Szia Luna! De rég nem láttalak! Gyere beljebb!- Invitált be és hátralépett, hogy be tudjak menni.

-         Jó napot Mrs. Fordes! Köszönöm.- Mondtam mosollyal az arcomon és beléptem.

-         Szia Luna!- Üdvözölt Emi is mikor lejött hozzánk.

-         Szia!-Köszöntem vissza és megöleltük egymást.

-         Na, mindent előkészítettem. Úri bánásmódban lesz részed. Már ha az ágyam melletti matrac My Little Pony-s takaróval annak számit.-Vigyorgott.

-         Van My Little Pony-s ágyneműd? Hadd lássam!!- Indultam meg a szobája felé. Ö is követett. Befutottam és tényleg ott volt a takarón Pinkie Pie egy csapat más pónival a takarón.

-         Anyám. Ez olyan megható! Köszönöm!- Borultam „sírva” a barátnőm nyakába.

-         Nincs mit Signora. Ez a dolgom.- Veregette meg pasisan a hátam. Eltávolodtunk majd pár néma másodperc után kitört belőlünk a nevetés.

-         Lányok! Tegyétek le Luna cuccát. Meghívlak titeket fagyizni, hogy ünnepeljünk.- Hallottuk Em anyukájának hangját lentről.

-         Rendben. Pár perc és indulhatunk.- „Kiáltott” vissza Emi az anyukájának. Elrendeztük a dolgaimat és indultunk Emmelie anyukájával fagyizni.

…

-         Köszönöm szépen a fagyit és, hogy maguknál aludhatok Mrs. Fordes.-Mondtam Emmelie anyukájának miután befejeztük a fagyi evést és indultunk a kocsihoz, amivel elhozott minket.

-         Szóra sem érdemes. Téged mindig szívesen látunk.-Mosolygott.

Mikor megérkeztünk Emi ékhez felmentünk a barátnőm szobájába és leültünk gépezni. Majd lehívott az anyukája, hogy kész a vacsora és megvacsoráztunk. Befejeztük az evést Emmelie elment fürödni és öt követtem én. Még egy ideig beszélgettünk a szobájában és tv-t néztünk. Már elég késő volt így lefeküdtünk. 

Remélem tetszett nektek. Ha igen vagy ha bármi más mondani valótok van légyszi irjatok. Nem kell megjegyzésbe elég ha chaten irtok valamit. Köszi, hogy megnéztétek.

Puszi: -Rozamunda-